Szigor?

Morocz István (1965)

"az igazat mondd, ne csak a valódit"

Karate – diktatúrának látszó demokrácia

Ellentmondásos? Hadd oldjam fel!

A látszat

Szigor, rend, vasfegyelem, tekintélyuralom (a mester előtt még meg is kell hajolni), vezényszavak, merev hagyományok, "egyenruha" "rendfokozatokkal".

A valóság

A rend arra szolgál, hogy mindenki zavartalanul tudjon figyelni, fejlődni. A tekintélyuralmat és a hagyományokat mindenki, aki oda jár önkéntesen fogadja el. A karate ruhánál pedig erre a célra alkalmasabb öltözetet ki sem lehetne találni, a színes és fekete övet és a danokat bárki kiérdemelheti.

Az igazság

Nem számít, hogy kinek mennyi pénze, befolyása, pozíciója van, kik a szülei, ki a keresztapja. Mindenki azonos szintről indul, és csak szorgalommal és kitartással léphet feljebb. A vizsgánál lehetetlen csalni, vagy végre tudja hajtani a gyakorlatokat, vagy nem. Az elméleti kérdésre vagy tud felelni, vagy nem. Bárkiből lehet fekete öves, sőt több danos mester, aki hajlandó rá időt és energiát fordítani, és bejárja harcművészet rögös, ám élményekkel teli útját.

Soha nem késő elkezdeni. Jómagam 40 évesen indultam el ezen az úton, de vannak olyanok is, aki 50-60 évesen! Más sportokkal (igaz, a karate nem sport, hanem harcművészet) ellentétben itt nem csak gyerekként elkezdve huszonévesen lehet a csúcsra jutni, aztán kiöregedni, hanem bármikor bele lehet vágni, és egészen a halálunkig fejlődhetünk. A fizikai adottságok is legfeljebb csak némi előnyt jelentenek, amit kitartással, szorgalommal ellensúlyozni lehet. Itt a cél nem egymás legyőzése, hanem önmagunk jobbá tétele. Aki bemegy egy dojoba (edzőterembe), egy igazi békés légkörbe csöppen bele, annak ellenére, hogy harcot, küzdelmet tanul. Az ajtón kívül marad a külvilág durva, zavaros légköre, kicsinyes civódásai, és mindenki maximálisan vigyáz a másikra. Saját szememmel láttam az esetlen, csetlő-botló gyerek fejlődését, akinek mozgása már nem is hasonlít két évvel ezelőtti önmagára. Saját magamon is érzem a fejlődést fizikailag és lelkileg egyaránt. Mert itt egy olyan életszemlélettel is megismerkedtem, ami segít jobban megérteni és elviselni a világot.

Kívánom, hogy minél többen részesei legyenek a mi külön világunknak!