Keskeny ösvény

Kiss Zoltán (1972)

Az ember legfontosabb tulajdonsága a tanulékonyság, de nem vagyunk képesek mindent ugyan annyi idő alatt megtanulni. Van amit hamar elsajátítunk, de van amit csak hosszú évek alatt vagyunk képesek megtanulni.

A gyerekek tanulékonyak, de ők kényszerből, mások akaratából tanulnak. Amikor elménk utoléri testünket azt gondoljuk magunkról, hogy már mindent tudunk és boldogulunk magunktól az életben. Nem gondoljuk, hogy létezik tőlünk okosabb, bölcsebb. Sejtésünk sincs a ránk váró megpróbáltatásokról, pedig sokat mesélnek róla a tapasztaltabbak. Viszont az első pofonok után óvatosabban közelítünk a dolgokhoz. Sajnos aki nem tanulékony az legközelebb is elköveti ugyan azokat a hibákat.

Elégedettek tudunk lenni, ha saját házunk, autónk, családunk van. Büszkék vagyunk havi keresetünkre, egzisztenciánkra, vagyontárgyainkra. Sokan, akik ezeket elérik, úgy gondolják, hogy nincs miért tanulni újabb dolgokat, különben is már tanultak éppen eleget. Ők azt hiszik, hogy a maguk urai.

Vannak akik ezeken a dolgokon túl is ellátnak és úgy érzik, hogy életük nem teljesedhet be ennyivel. Nem hagyják magukat elvakítani, félrevezetni. Tudják, hogy csak az talál igazi értékeket, aki nyitott szemmel keresgél. Bizony mindig van mit tanulni, csak meg kell találjuk azt a személyt aki mindig a helyes irányba terel minket. Még azon a szinten is szükség van az ellenőrzésre, amikor kérdéseinkre mi magunk is megtaláljuk a választ. Aki látja a helyes irányt, jól tudja milyen keskeny az arra vezető ösvény.