Évszakok

Kiss Zoltán (1972)

Hiába ugyanazok az évszakok követik egymást minden évben, mégis találok különbséget közöttük.

Az idei őszben mást is észreveszek, mint a tavalyiban, pedig ugyanaz történik, mint eddig. Nem is az évszakok lettek mások, hanem én.

Ha elmegyünk kirándulni, ma mást jelentenek ugyan azok a hegyek, erdők, virágok. Hallom a madarak énekét, a patak csobogását, érzem a szellő simogatását bőrömön, érzem a lábam alatt az avart. Maga a természet is mintha többet mutatna magából, pedig eddig sem volt elrejtve semmi, csak nekem jelentenek egyre újabb és újabb dolgokat.

Az emberekben is több van, mint azt eddig hittem. Van, akiben a jót nem láttam, van, aki el tudta takarni valós énjét előlem. A munkám is sokszor unalmassá vált, mert előre tudtam a dolgok történését. Ha azonban más oldalról közelítem meg a dolgokat, és nem adom fel az első akadálynál, akkor színesebb és hatékonyabb lehet. A mindennapjaimra is jobban figyelek és hibáim, rossz szokásaim megpróbálom megváltoztatni. Az életünk sem az, aminek hisszük.

Nem szabad megelégednünk magunkkal, mindig lehet fejlődni, az apró részleteket is észre kell venni, el kell gondolkodni rajtuk. A harcművészettel ugyanígy vagyok. Nem a gyakorlatok lettek mások, hanem én látom másként, mint korábban. Ha az ember másként látja a dolgokat, akkor az is megváltozik, amit ő tesz. Más lesz a hozzáállása a dolgokhoz. A legtöbbet magunktól kell kérdezni és arra őszinte választ adni.

Cselekedeteinket döntések előzik meg, melyeket néha megbánunk, de sokszor nehéz a választás, hogy mi a jó és mi a rossz. Ami biztos, az, hogy rátaláltam arra az Útra, amely segít többet megérteni az életből és az én szerepemből ebben az életben.