A kard tanítása

Kiss Judit (1962)

"A kard, amikor vág, nem kettéhasít – helyreállítja a rendet."

Néhány éve, egy ecseri edzőtáborban ez volt az egyik gondolat, amit választani lehetett. Nem ezt választottam.

Ma sem ezt tenném. De már kezdem érteni, miről szól.

Mindennek helye van az életben, s ideje. S akkor nem számít, fent vagy lent, kint vagy bent, fagy vagy olvad, kettéhasít vagy összeforraszt…

Ami a helyén van, ahol rend van – ott a pillanatnyi tökéletesség. A most.

Szemerkélt az eső, sötét volt, csak a lámpák világítottak – de csak egy volt fontos: a kard az oldalamon, s a mozdulatok, amiket próbáltam ellesni, ráérezni… Elhessegetni a hitetlenséget, az örök kétkedést; megacélozni az akaratot, hogy ha már itt lehetek, ha idáig eljutottam – nem lehet túl hosszú, nem lehet túl nehéz…

A pillanat nem a kardról szólt, csak általa kapott jelentést. Megtaláltam a "Most"-ot.

Aztán persze megint elvesztettem. De már tudom: létezik, s majd újra megtalálom.