«

»

Önvédelem, önismeret, emberség – karate a Junshido dojoban

Megjelent a Mi újság, Maglód? 2010 júniusi számában

Önvédelem, önismeret, emberség – karate a Junshido dojoban

Három hónap nem nagy idő. Vagy legalább is attól függ, hogy mivel töltjük ezt az idõszakot. Amikor visszagondolok arra a három hónapra, amióta csatlakoztam a Kertész Ferenc sensei vezette Junshido dojohoz, nekem mindenesetre úgy tûnik, hogy gyorsan elszállt. Gyorsan, de tartalmasan.

A történet elég szokványosan kezdõdött: sportágat kerestünk a 6 éves nagy-kisfiunknak. Az oviban hallottuk, hogy pár gyerek karatézni jár. Oké, egy lehetõség adott, milyen más sport jöhet még szóba? Egyéni vagy csapatsport? Jégkorong, vízilabda, egyéb? Végiggondoltunk még néhány további opciót is, de idõközben egyre újabb és újabb pozitív benyomások értek bennünket, amelyek alapján végül a Junshido dojot választottuk. Ma már nagyon örülök, hogy így alakult.

Kristóf fiam idén év elején kezdett el járni a karate edzésekre. Feleségemmel vegyesen vittük õt el a szombati-hétfõi alkalmakra, így én is láttam néhányszor, hogy milyen élet és munka folyik a csapaton belül. Már akkor megtetszett a fegyelmezettség és a kitartás, amivel a karatékák végrehajtották a gyakorlatokat. Pár hét elteltével Kristóf fiam is elkezdett agitálni, hogy ugyan járjak már vele az edzésekre. Ez végül megerõsítette a már formálódó döntést, hogy én is belevágjak a “karatézásba”.

Az elsõ pár hét leginkább a figyelésrõl és a másolásról szólt. Hogy van ez a mozdulat? Jól csináltam? Na és második próbálkozásra már jobb? No meg persze arról, miként tudom elnyomni az izmaim sajgó fájdalmát. Aztán, ahogy teltek a hetek, a fizikai-testi visszajelzések mellett kezdtem ráébredni a karate szellemi-filozófiai vonulatára is. A testi kihívások mellett a türelem, a kitartás és az eltökéltség mind olyan tulajdonságok, amelyek javíthatók, fejleszthetõk a heti edzések során.

Kertész Ferenc Sensei dojoja sokat ad nekem. Szeretek a fiammal együtt készülõdni és együtt járni az edzésekre, hiszen tudom, hogy hasznos és jó dolgokkal foglalkozunk. Egyrészt önvédelmet tanulunk. Olyan technikákat, mozdulatokat, mozgássorozatokat látunk és gyakorlunk, amelyek egy-egy szorultabb szituációban bizony jól jöhetnek. Emellett a testünket is karbantartjuk. A legfontosabb mind közül talán viszont az, hogy minden karatéka fejlesztheti a gondolkodását is: hogyan legyünk kitartóbban, eltökéltebbek és megérthetjük, mit is jelent a nyugalom, az alázat, illetve a koncentráció. Ide tartozik az önismeret fejlesztése is, hiszen megtudhatjuk, hogy lám-lám, még ezt a feladatot is, vagy azt a mozdulatsort is képesek vagyunk végrehajtani. A karate hármas egysége (szellem, test és technika) így mutatkozik meg és forr össze az izzadságos maglódi edzések során.

A karate nem csapatsport. A Junshido dojo azonban mégis egy jó hangulatú csapatot jelent. A különbözõ korosztályok együtt törekszenek az egyéni és a közös sikerre. Akár az edzés technikáit hajtjuk végre, akár egy-egy játékos feladatot kapunk, a fiataloknak és az idõsebbeknek is van egy-egy biztató, bátorító szavuk egymáshoz. Nem baj, ha valami nem megy tökéletesen (vagy egyáltalán), a lényeg, hogy megpróbáljuk és gyakoroljuk. Elõbb-utóbb úgyis jobban sikerül majd. Így tudjuk a saját határainkat is feszegetni, ezáltal magunkat fejleszteni. Nekem fontos az is, hogy a saját korosztályom, a harmincas-negyvenes éveiket taposókon is láthatom, hogy õk is szívvel-lélekkel teszik a dolgukat.

Szintén érdekes és fontos számomra, hogy az edzések és a különféle beszélgetések által “világot láthatok”: betekintést nyerhetek a japán kultúra és gondolkodásmód egy kis szeletébe. Azaz mit is jelent az igazi elkötelezettség, tiszteletteljesség a távol-keletiek számára, vagy éppen milyen is az az alapvetõen zárt világ, ami a japánokat jellemzi.

A maglódi központú Junshido dojo nemcsak a japán Okinawa-ról származó Goju-ryu stílusú karate tanulását nyújtja számunkra. Komoly elfoglaltság, de ugyanakkor játékos kikapcsolódás is egyszerre. Nemtõl, kortól, és nagyjából általános testi állapottól függetlenül ûzhetõ tevékenység. Számomra nem a sport a megfelelõ szó rá, ez annál többet nyújt.

Az eddig itt eltöltött három hónap tapasztalatai alapján bátran állíthatom, hogy hasznos és elõremutató dolgokkal foglalkozunk. Próbálják ki Önök is, megéri!

Veres Mihály
Junshido dojo

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn