Sosem késő

Márkus Tamás, Junshido dojo

Fiatal éveimben, sok emberhez hasonlóan, nekem is fontos szerepet kapott a sport az életemben. Közel a 40. évhez, ismét szükségét éreztem a mozgásnak, és az élet úgy hozta, hogy találkoztam a karatéval, ami több ennél.

Természetes dolog volt, hogy mint szülő, a fiammal is megszerettessem a mozgás örömét. Minden szülőnek fontos, hogy a gyermeke egészségesen nőjön fel és boldog, kiegyensúlyozott felnőtt váljon belőle. Én sem gondolom ezt másként. Ahhoz, hogy a mai kor terheléseinek, kihívásainak megfeleljünk, nem csak szellemi, de fizikai edzettség is szükséges!

Felvetődik ilyenkor a kérdés "mit sportoljon a gyerek? " Mi is körülnéztünk és a karate mellett döntöttünk. Ennek már hatodik éve.

Azt gondolom, több szempontból is jó döntés született.

A Kertész Ferenc Sensei által vezetett edzések alatt a fizikai fejlődés mellett útmutatást kapnak a gyerekek az önmagukba vetett hit, a kitartás, a gyakorlás fontosságáról, a cél eléréséhez vezető út nehézségeinek legyőzéséről és hogy az élet bármely területén született eredmények, sikerek mögött ugyan ezekkel a fontos jelzőkkel találkozunk!

Szülőként többször néztem végig az edzéseket és mindig csodálattal figyeltem, hogy alakul át a maglódi tornaterem karate dojová, hogy járja át a teret egységes egészként egyesülve a bent edzők energiája! Idővel, megismerve a közösséget, legyőzve a saját magam által emelt kifogásokat, én is beálltam közéjük.

Azóta ez a számomra új világ nagyon sok élményt adott, mutatva egy utat egy olyan mozgásra, amit kortól, testalkattól függetlenül bármikor el lehet kezdeni. A fiammal közösen megélt programok élménye, az apró lépésenként elért fejlődés, a nagyobb energiaszint és állóképesség érzése, szintén a karate által nyújtott pozitív érzésekhez tartozik. Örömteli, hogy egyre többen vagyunk, akik rászánva magunkat arra, hogy valamit tegyünk önmagunkért – a karatét választjuk, így tartva meg vitalitásunk, pihenve ki a napi kihívásainkat.

Ezt a pár sort azért írtam le, hogy saját példámon keresztül is bátorítsak mindenkit, hogy a mozgást elkezdeni, megismerni, részesévé válni egy közösségnek soha sem késő!

Megjelent a Mi újság, Maglód? 2010 áprilisi számában (“Tarka oldalak”)