A mi lányunk

Lejegyezte: a büszke anyuka

Bányász Zsuzsi (6 éves), 2008 augusztusában nagy lelkesedéssel nézte az olimpiai játékokat a tévében. Sorra számolta, hogy hány érmet szereztek a magyarok, és minden nap azt hajtogatta, hogy ő is szeretne érmet nyerni, ő is szeretne sportolni.

Persze…, gondoltam magamban, ez fellángolás csupán. Azonban két hét elteltével is minden nap ugyanazt ismételgette kitartással, hát kezdtem komolyan venni szándékát.

Leültem a számítógép elé és keresgélni kezdtem a neten, mit találok a környéken. Három oldalnyi sportolási lehetőséget nyomtattam ki a szomszédos városok kínálatából és egy oldalt külön a maglódi karatéról, Kertész Ferenc ismertetőjével. Egyszerűen szólt, érthetően a számunkra fontos értékekről. Apa, Zsuzsi és én hamar eldöntöttük, hogy ezt választjuk. Rövid telefonos egyeztetés után, elbátorkodtunk egy edzésre, hogy megnézzük, milyen is az, mit csinálnak ott.

A részletek egyeztetése után, hogy mikor vannak edzések, milyen öltözetre van szükség, és hogy mennyire fontos a szülői támogatás, a bátorítás a kitartáshoz, már boldogan mentünk haza, hogy megtaláltuk a megfelelő sportot és a mester személyét lányunk számára.

Így kezdett el járni a mi lányunk karatéra.

3 hónap múlva csatlakozott édesapa is, közben kedvet kapott hozzá Levente, aki Zsuzsi ovis társa, majd Levente kis testvére, Máté, szintén az oviból. Az idén szeptemberben pedig a szomszéd kisfiú, Patrik folytatta a sort. Remélem egy jó év múlva már Zsuzsi kis testvére, Imike is tagja lehet a lelkes csapatnak.

Miért? A mi lányunk amióta karatézik, könnyebben megérti mi az, hogy tisztelet. A rangban felette álló magasabb hatalmát könnyebben elfogadja, mely mögött tapasztalat, tudás és felelősségvállalás áll, s ezeket az edzések folyamán átéli, mintaként megtanulja. Sokkal szófogadóbb, rendszere és rendje, ritmusa van az életének. Nem nyafog, ha valami apró sérelem éri, akár fizikai, akár lelki, megtanulta a maga módján ezeket megoldani vagy átlépni felettük.

Önuralom, türelem, megfontoltság és sokkal ügyesebb, gazdagabb mozgásvilág jellemzi őt azóta. Az oviban a legjobb állóképességű a csoportjában. Sikerélmény számára minden edzés, minden vizsga, még akkor is, ha nehéznek érzi, mert tudja, hogy gyakorolni kell és menni fog.

Bátorítja és ösztönzi a társait, hogy jöjjenek karatézni.

Zsuzsi már az ötödik vizsgájára készül, és ha felnőtt lesz, szeretne sensei lenni.

Úgy legyen!

Megjelent a Mi újság, Maglód? 2010 januári számában (“Az élet módja”)